AZ ADT-SZEMLÉLET
…egy ADT szemével

Molnár Anett bejegyzése

Amikor a 2017-es januári derekas-napra megvettem a jegyemet, álmomban sem gondoltam volna, hogy alig egy év múlva a kollégáimmal együtt Bene Máté oldalán képviselhetem az autodekompressziós terápia módszerét.

Néhány hónapja követtem mindössze Máté munkásságát, mikor részt vettem a 2017-es januári derekas napon. Kíváncsi voltam, hogy mit tudhat az a kolléga, akinek emberek ezrei követik videóit és olvassák bejegyzéseit. Aki manapság ekkora tömegeket képes megmozgatni anélkül, hogy „elől-hátul” doktor lenne, vagy bármilyen csodaszert akarna ráerőszakolni az emberekre, lássuk be, az több mint gyanús…

Soha nem találkoztam Mátéval személyesen azelőtt, de ahogy a színpadra kilépett, már mintha régi ismerős lenne. Épp olyan higgadtnak és kiegyensúlyozottnak tűnt élőben is, mint a videókon. Neki valahogy már a megjelenése is olyan mértékű nyugalmat sugároz, amellyel képes egy egész termet lecsendesíteni, anélkül, hogy egy szót is szólna.

És a tény, hogy még a szeme is mosolyog, csak még barátságosabbá és megközelíthetőbbé teszi. Ritkán látunk ma már egészségügyi szakembert így mosolyogni. Azt gondoltam akkor, lehet nem is sejti, mekkora válságban van a magyar egészségügy…

Tovább olvasom

Az idei év extrém pörgősen kezdődött nálunk. Alig ért véget a tízezreket megmozgató tavaszi gerinckihívás, ill. az új autodekompressziós (ADT) és az NMPT-s kollégák kiképzése, máris egy sor új dolog történt. Ezekről, a fasciahype-ról, a találkozóinkról és a következő célokról mesélek ebben a posztban…

Egy renegát fasciatovábbképzés, aminek a fogadtatásban nem voltam előre biztos…

Ma az edzők és a természetesebb gyógymódokkal foglalkozók között nagyon felkapott egy új irányzat, ami a testben mindenhol jelenlévő kötőszövetek, a fasciák szerepével foglalkozik.

A kutatások pár éve gőzerővel indultak el ezen a területen, és bár megdöbbentően izgalmas eredmények születnek – közülük néhány pár korábbi nézetünket is felülírja – azért azt tudni kell, hogy a téma megismerése még elég gyerekcipőben jár.

Tovább olvasom

Rengeteg új olvasó érkezett az utóbbi időben az oldalra, így röviden bemutatkoznék, ill. bemutatnám, hogy mit és miért csinálunk a porckorong.hu-n.

A tanulmányaim utolsó évében – kb.amikor el kellett dönteni, hogy milyen területen kezdjek el dolgozni – a legendás Antall János karatemester egyik békásmegyeri klubjában edzősködtem. Egy sporttársam egy gyakorlat közben ráesett a fejemre, amitől traumás nyaki porckorongsérvem alakult ki. A dolog bár akkor nem esett jól, mégis nagyon hasznosnak bizonyult:

• Rájöttem, hogy mennyire nem tanultunk semmiféle gyakorlati tudást a porckorongsérv kezelésével kapcsolatban, majd gyors tempóban rájöttem arra is, hogy a rendelkezésre álló kezelések közül szinte mind a probléma következményeit, és nem a lényegét kezelik.
• Menet közben megtapasztaltam, hogy a hozzáértés pár helyen – bár szerencsére több erős kivétellel is találkoztam – nem mindig az igazi: a legnyilvánvalóbb sérves tüneteimet a területen dolgozó pár kolléga húzódásnak, izomsérülésnek, egyéb komolytalan dolognak titulálta.
• És megfigyeltem, hogy a legtöbb terápiás módszer és a modern tudomány ismeretei között egy konkrét szakadék húzódik.
  ( ez 15 éve volt, azóta a tudomány még extrémebb tempóban ugrott el a gerincet illető ismeretek terén. )

Tovább olvasom

Az alábbi levelet Sarah Haag, egy számos szakmai díjjal kitüntetett amerikai kolléganőnk írta azoknak a korábbi terapeutáknak, akik mindenféle tevékenységről letiltották a betegét. Nem tudok valamivel jobban azonosulni, mint ennek a levélnek a tartalmával, és a gerincre vonatkozó modern kutatás is egyértelműen bizonyítja, hogy a kolléganőnek 110%-ban van igaza.

Nekünk autodekompressziós gyógytornászoknak és orvosoknak is rengeteg VOLT súlyos sérves páciensünk tért vissza az élsportba, a konditerembe, a trial versenypályára vagy tért vissza az elveszettnek hitt hobbijához. Természetesen nem mindig és mindenkinek sikerülhet ez, de sosem lehet előre tudni, hogy ki ugrik nagyot, és nagyon gyakran értek már minket meglepetések…

Többször szín tiszta butaság egy sérv miatt feladni célokat, sokszor nem szabad kritikátlanul elhinni mindent mindenkinek, és néha jó a saját érzésekre is hallgatni. ( Aki tényleg meg akar gyógyítani, annak ritkán az a célja, hogy megijesszen, az már sokkal inkább, hogy mielőbb el/megszabadulj tőle, a saját lábadra állj és jól érezd magad.  Nagyon nem mindegy… )

Az eredeti cikk angol nyelven itt olvasható:
http://entropy-physio.com/blog/an-open-letter-to-my-patients-previous-therapists

És ime  Sarah levele:

Tovább olvasom

Szilvi elmeséli, hogy mit kezdene, ha holnap kihúznák a számait a lottón, hogy miért ADT-zik, hogy mit írna egy óriásplakátra a veszprémi gerincproblémások számára, ill. azt is, hogy miért lesznek az emberek gerincbetegek…

Tovább olvasom

Régebben a rendelőmben előfordultak rugalmasabb napok, amikor megengedhettem magamnak, hogy kicsit többet beszélgessünk a páciensekkel. Ilyenkor sokszor kiderült, hogy a gerincprobléma egy hosszabb történet része.  De előfordult rohanósabb napokon olyan is, amikor a páciensnek meg sem kellett szólalnia, mert a sztori szinte megmutatta saját magát. ( pl. azzal, hogy a negyven felé közeledő férfibeteget az anyukája kísérte el, mondta el helyette a tüneteket, stb… )  Néhány élethelyzet hamarosan elkezdett nagyon hasonlítani egymásra, így egy idő után már lehetetlen volt nem felismerni a visszatérő mintákat…

A nárcisztikus ember társának lassan, de (szinte) biztosan kialakuló gerincproblémája pont olyan tipikus,  és pont olyan tipikusan izgalmas téma, mint tavaly “Anyuci pici fiának a gerincbetegsége” volt, és mivel az anyaggyűjtés közben úgy vettem észre, hogy legtöbb történetben “annak a sz%mét nárcisztikus pasinak” a működését ekézik, ezért – némi fricskaként – most egy nárcisztikus nő párjának a nézőpontjából rakom össze az elég tanulságos sztorit, de természetesen Ádám és Éva neve igény / tetszés szerint felcserélhető.

A bejegyzés nem ítélkezik, hanem egyoldalúan, a nyakfájós ember szemszögéből írja le azt, mit okozhat a gerincben az a krónikus stressz, ami abból származik, ha valaki nem képes objektíven látni és kezelni egy tartósan fennálló élethelyzetet.

Tovább olvasom

Szilveszterkor évek óta hagyományosan nem megyek sehová, hanem mindig kitűzöm a következő évi célokat. A gerincsérv műtét nélküli megoldására szolgáló Autodekompressziós terápia és az erős preventív értékű NMPT széles körű elterjesztését már nagyon régóta terveztem, de úgy voltam vele, hogy amíg nem optimalizálom le őket a végsőkig, amíg nem teszem teljesen algoritmikussá, amíg nem veszem ki belőlük az utolsó felesleges elemet is, addig még ennek nincs itt az ideje. Emlékszem 2016 szilveszterén pont éjfélkor, a legnagyobb petárdaropogáskor fejeztem be a videót, amiben bejelentettem, hogy indul a képzés. Márciusra pedig már ki is képződött egy olyan csapat, akikre nagyon büszke vagyok…

Tovább olvasom