Az autodekompressziós kollégáimmal nap mint nap végighallgatjuk a következő történetet a rendelőinkben:
Nagyon régen kezdett fájni a derekam, de akkor nem törődtem vele. Aztán amikor jobban fájt, akkor elmentem a háziorvoshoz, aki azt mondta, hogy lumbágóm van, pihentessem, és szedjek gyulladáscsökkentőt. Pihentettem, és el is múlt. Évente egyszer becsípődött, ami nagyon rossz volt, de a köztes időkben alapvetően nem volt panaszom. Aztán egy éve jelent meg a lábba sugárzó fájdalmam. MRI nem készült, akkor fizikóterápiát írt fel. Erre eljártam, de sokat nem segített. Kaptam injekciót, az pár napig jó volt, és masszázst, ami kellemes… Ettől függetlenül jelenleg nehezemre esik járni, állni, de a legrosszabb a munkahelyemen végigült egész nap. Utána borzalmasan zsibbad a lábam, és le kell feküdnöm…Az MRI után meg már a műtét van kilátásban…
Nem szeretem, ha valaki azt mondja, minden betegségnek lelki oka van! Ez szerintem erős túlzás, hiszen – durva példa- ha valaki lezuhan egy repülővel, akkor nem a lelki életének stabilitásán fog múlni, hogy milyen sérüléseket szenved! A fizika nagy úr, és az anyag rettentően erősen hat a gerinc midnen egyes alkatrészére, melyek közül általában a porckorong sérül a leghamarabb… Azonban a leki tényezők igen erős katalizátorai lehetnek a gerincfájdalmak megjelenésének!
Alapvetően jobban szeretem a pozitív kicsengésű bejegyzéseket, mint a porckorongsérv kezelés sötét oldalait, de mostanában annyi rémregényt hallok a gerincsérves pácienseimtől, hogy úgy érzem, elkerülhetetlen kitérni arra, kit kerülj el ha tényleg gyógyulni akarsz!