NMPT KIDS – Ki menti meg 2000-es évek gyerekeit?
GERINCSÉRVES GYEREK?
De hát a gerincsérv az a felnőttek betegsége!?
Volt, egészen mostanáig…
Ma már sajnos nem ritka, hogy kamasz gyerekeknek fájdalmas tünetekkel járó gerincsérvük alakul ki,
de találkoztunk már 8 éves gerincsérvessel is.
De mi történik itt?
Mitől lesz a mai gyerekeknek gerincproblémája?
Litvániában nem fáj az ostorcsapás sérülés…

A gerinces irodalomban azonban pár éve körbejárt egy érdekes kutatás:
Litvániában ez egészen másképp működik…
200 emberből 1 hónappal a ráfutásos autós ütközés után mindössze 1 embernek fájt a nyaka…
Ez megdöbbentően alacsony szám…
Óriási különbség pl. az ausztrál, kanadai vagy a norvég statisztikákhoz képest…
Vajon mi lehet a különbség oka?
( nézd meg a videót a blogbejegyzésben! )
Gerinc Nap 2019 – 1000 résztvevő – 2 hét alatt elkapkodott jegyek – maratoni szervezés – egy sor új nézőpont…( Gerinc Nap 2019 – a szervezői oldal )

Aztán persze mindig gyorsan elrepül az év, elhalványul az összes komolytalan fogadalom és nehézség emléke, és elkezd piszkálni az érzés:
“nagyon át kéne adni az embereknek azokat az ismereteket, amiket az elmúlt év konklúziójaként megtanultunk.”
És elkezdjük újra – okulva az előző tapasztalatokból – szerezve egy csomó újat 🙂
Kiszakadt gerincsérv után 2. danos fekete öves vizsga?

Az MRI felvételét látva rögtön műteni akarták, de mivel nem volt azonnali műtéti indikáció – vizelettartási zavar, bénulás, tolerálhatatlan fájdalom – kért egy kis időt az idegsebésztől, és pár tiszteletkör után elment egy ADT-s kollégához.
A sztorit Péter és az orvosa – Kolonics doktor itt mesélték el:
Hasonló eseteket a kollégáimmal nap mint nap látunk..
Ami viszont csavar a történetben, hogy Gábor a videó végén megígérte,
hogy majd beszámol, ha Péter levizsgázik a második fekete övére Kyokushin karatéból…
AZ ADT FILOZÓFIÁJA 1. – “műtét is szóba került, ő meg csak két mozdulatot mutatott… lehetséges ez???”

Egy kört kellett meghatározott számú vonallal meghatározott számú részre osztani.
A vetélkedés azzal kezdődött, hogy először egy vonallal ketté…
Természetesen mindenkinek azonnal sikerült a dolog.
Aztán jöttek az egyre bonyolultabb és bonyolultabb feladványok.
Az egész időre ment.
Aki először megoldotta a problémát, annak fel kellett tennie a kezét.
A tizedik feladat már annyira összetett volt, hogy hasítani kellett fejben…
Egyre több idő telt el a feladat kiadása, és a megoldás első kézfeltartása között.
Teljesen eluralkodott rajtunk a versenyszellem.
Szinte érezni lehetett annak a feszültségét a teremben, ahogy egyre gyorsabban és olajozottabban forogtak a fogaskerekeink.
Frappánsabbnál frappánsabb megoldások születtek az egyre bonyolultabb és bonyolultabb kérdésekre,
és közben szinte lubickoltunk a szemüveges geek-ek sikerélményében:
“Mi még a legbonyolultabb feladatot is meg tudjuk oldani.”
Ez így ment egészen az utolsó feladatig…
Ez egy “különösen nehéz feladat” – mondta a tanár.
“Külön nekünk, az “okos” csoportnak találta ki.”
A feladat ennyi volt: osszátok három vonallal három részre…
… az egész eset annyira tanulságosnak bizonyult, hogy máig emlékszem rá,
pedig azóta eltelt pár évtized.
GERINCSÉRVES GYEREK?
