AZ ADT FILOZÓFIÁJA 1. – “műtét is szóba került, ő meg csak két mozdulatot mutatott… lehetséges ez???”

A gimnáziumi matek előkészítőnkön a tanár bedobott egy versenyt:

Egy kört kellett meghatározott számú vonallal meghatározott számú részre osztani.
A vetélkedés azzal kezdődött, hogy először egy vonallal ketté…
Természetesen mindenkinek azonnal sikerült a dolog.

Aztán jöttek az egyre bonyolultabb és bonyolultabb feladványok.
Az egész időre ment.

Aki először megoldotta a problémát, annak fel kellett tennie a kezét.
A tizedik feladat már annyira összetett volt, hogy hasítani kellett fejben… Egyre több idő telt el a feladat kiadása, és a megoldás első kézfeltartása között.

Teljesen eluralkodott rajtunk a versenyszellem.

Szinte érezni lehetett annak a feszültségét a teremben, ahogy egyre gyorsabban és olajozottabban forogtak a fogaskerekeink.
Frappánsabbnál frappánsabb megoldások születtek az egyre bonyolultabb és bonyolultabb kérdésekre,
és közben szinte lubickoltunk a szemüveges geek-ek sikerélményében:

“mi még a legbonyolultabb feladatot is meg tudjuk oldani.”

Egészen az utolsó feladatig…
Ez egy “különösen nehéz feladat” volt, ami a tanár külön nekünk, az “okos” csoportnak talált ki.
A feladat ennyi volt: osszátok három vonallal három részre…

… az egész annyira tanulságosnak bizonyult, hogy máig emlékszem rá…

A megoldásra senki nem jött rá…

Az egyszerű Mercedes jel az akkorra már totálisan túlpörgött, bonyolult megoldásokat kereső agyunknak
annyira egyszerű lett volna,  hogy nem illett bele a korábbi fancy, és komoly szellemi kihívást jelentő gondolkodásmintánkba…

Annak ellenére sem, hogy ha ezzel kezdjük – ha nem hisszük, hogy valami csodát kell tenni –  akkor minden bizonnyal bárki egy pillanat alatt kitalálta volna…

Ez a bonyolultság, a bonyolult gondolkodás átka:

– kitakarja a praktikus, gyors, hatékony és egyszerű megoldásokat…

Nem véletlen, hogy az egyszerűségre általában végletesen reagálnak az emberek:

  • egykor az orvostársadalom inkább elmebetegnek címkézte, majd megölte Semmelweist,
    minthogy elfogadja, hogy egyszerű kézmosás megmenti az anyákat a gyermekágyi láztól,
  • aztán 250 évvel később a fél világot fanatizálni tudta egy olyan telefon, amin mindössze egyetlen gomb van,
    megtörve ezzel a folyamatos bővítés és bonyolítás irányát.
    ( a másik fele pedig androidot használ, ami majmolja az Apple-t. )

 

A japánok úgy tartják, hogy egyszerűség csak kemény munka,
és mély ismeretek árán érhető el.

Bonyolultnak lenni mindig sokkal könnyebb…

 

 

Azt gondolom, hogy ahhoz, hogy az élet bármely területén megengedhessük magunknak a letisztult egyszerűség luxusát,
a háttérben pengeéles lényeglátás, rendszerszemlélet, a célra való folyamatos fókusz tartása szükséges…

Nekünk ADT-knek ez a cél a sérves tünetek mielőbbi, leghatékonyabb és legtartósabb megszüntetése – műtét nélkül.

Ennek a megoldását keressük, ezt optimalizáljuk folyamatosan, és akarjuk a folyamatot egyre tökéletesebbé, majd még tökéletesebbé tenni…

 

Ahhoz, hogy az ember megértse az ADT egyik legfontosabb alapelvének – a minimalizmusnak  –  a miértjét,
picit vissza kell mennünk a gerinc mozgásterápiájának a történelmében:

 

Nem hátizmokat kell erősíteni, hanem a porckorongot centralizálni:

Még bőven folyamatosan a hátizmokat akartuk erősítgetni, amikor ötvenes évek végén Robin McKenzie egy empirikus tapasztalat útján rájön,
hogy ha az ember bizonyos csigolyamozgásokat végez, akkor a kisugárzó fájdalma csökkenhet.
Erre építi fel az iskoláját, aminek az elve többek közt az is,
hogy a beteget leszoktassa a terapeutáról, megtanítsa azokra a mozdulatokra, melyekkel a sérve “helyre tolható”,
( szakszóval centralizálható). Ezt a beteg rendszeresen ismétli, és a tünet enyhül…

Sokszor ez a centralizáció egy vagy két jól eltalált mozdulattal történik, ami legtöbbször a porckorong „helyrenyomkodásra” fókuszál.
A megoldás meglepően sokszor működött – és sok ember köszönheti a tüneteinek az enyhülését McKenzie felfedezésének.

Következtetés:

Centralizálni hasznos, a porckorongot célozni és helyette nem a következményekkel tölteni a terápiás időt szintén…
Foglalkozzunk tehát a porckoronggal, mert ez szerencsésebb, mintha a sérv következményeivel töltenénk az időt.

 

Persze a tudomány azóta borzalmasan gyorsult fel,
lényegesen kibőve – és ezzel tette bonyolultabbá – a terápiás valóságunkat:

 

Rájöttünk, hogy a porckorongsérves fájdalmakért nem feltétlen önmagában a porckorong felelős.

Ma már tudjuk, hogy teljesen tünetmentes emberek MRI felvétele is tele van sérvekkel, porckorong degenerációkkal, meszes felrakódásokkal.
De sokszor egyáltalán nem ezek a fájdalom okai. Ergo nem is feltétlen ezekkel kell foglalkoznunk, ha a tünetet akarjuk megoldani.

Viszont óriási mértékű erők közlekednek a testünkben:

Gondolj bele az élménybe, amikor éjjel mész le a lépcsőn, és azt hiszed, hogy van még egy lépcsőfok, de nincsen…
A talajreakciós erő elemi erővel üti meg a mozgásrendszeres egyetlen érzékeny pontját, mert az idegrendszered nem kapcsolta be időben az azt elvezető izmokat.

Kiderült, hogy ezeknek az izmoknak a megfelelő időben történő aktiválása a fájdalom szempontjából szinte fontosabb, mint a sérv maga.

Nem kapcsol be időben / nem kapcsol be egyáltalán?

Akkor rövid távon is jó eséllyel fájni fogsz, tartósan pedig tehermentesítés hiányában a porckorong lesz a teherviselő, és elkopik.

Következtetés 2:
Bár egy kicsit bonyolultabb, mint a porckorong centralizációja, ettől függetlenül mindenképp
kapcsoljuk be tehát a tehermentesítő izomműködési mintákat,
mert enélkül a mozgásterápia tartósan biztosan nem lesz hatékony…

 

A finomhangolás:

 

Aztán kiderült, hogy van egy kis izomcsoport – multifidus – a derekunkban, amiről azt hittük, hogy egy evolúciós csökevény.
Bennünk felejtette Isten a felületes és mély hátizmaink alatt, pedig emberként már semmi szükségünk rá.

Aztán kiderült, hogy ez a kis izmocska az egyik fő felelős azét, hogy a porckorongokat és a csigolya közti kisízületet
ne érje minden mozdulatunknál és lépésünknél plusz teher.

  • Ráadásul ez az egyetlen izomcsoport, ami ha egyszer elhal, akkor magától nem épül újra a funkció használata ( járás, stb…) ellenére sem.
  • Majd kiderült, hogy az ÖSSZES gerincbetegnél ez az izom elhalt ( zsíros infiltráció), a hiánya maximálisan összefügg a tünetekkel, ill. a hiányában
    a folyamatos túlterhelés miatt a kiújulások menetrendszerűen érkeznek… ( szintén szinte “pain related-ebb”/ fájdalomfüggőbb tényező, mint a sérvek jelenléte)

Következtetés 3:
Bár kicsit tovább bonyolíthatja a mozgásterápiás munkát, de ha a multifidus izolált rehabiltációs gyakorlást nem kap,
akkor a mozgásterápia nem lesz tartósan hatékony…
Tegyük tehát bele a terápiás protokollba ezt is…

 

A gerincet védő pókháló – miofascia:

 

 

Aztán kiderült, hogy a gerincünket nem kizárólag izmok tehermentesítik.
A testünk tele van a tudomány által sokáig elhanyagolt kötőszövetes lemezekkel,
melyek többek között a húzóerőt továbbítják a testünkben.
A gerinc mozgása, teherelvezetése ezeknek a szöveteknek a helyes működésének a függvénye is.

Ha ezen fasciák rétegei, kis kollagénhálója letapad, akkor esély nincs a fenti izmok helyes működésére,
hiszen nem tudják átadni a kötőszövet által meghatározott hálón keresztül a megfelelő irányból érkező erőt a csigolyasornak.
Ilyenkor szintén a porckorong és a kisízület “kap” jó nagy pofonokat a megfelelő kötőszöveti és lágyrészes elemek helyett.

Kiderült például, hogy a derékfájás sokkal jobban összefügg a hát egyik nagy fascialemezének letapadásaival,
mint magukkal sérvekkel, ill. a sérvek kialakulásában is komoly szerepe van ezeknek a miofasciális diszfunkcióknak.

Fel kell hát őket szabadítani, amire a a tudomány mai legjobb megoldása a tudatos, jó irányból érkező szöveti stretching.
( Viszont ez csak akkor működik, ha célzott irányból, célzott izmokkal, a megfelelő minta szerint húzzuk a szövetet.)

Következtetés 4:
A miofasciális minták kezelése nélkül a mozgásterápia megint csak nem lesz hatékony,
tegyük hát bele ezt is a programba…
Bár kicsit bonyolultabb és hosszabb lesz az egész, de nyilván a hatékonyság a lényeg,
úgyhogy nem sumákolhatjuk el ezt a részt sem…

 

Folytathatnám a sort további felfedezések és további pontok egész során át, melyek ideális esetben
mind-mind tovább kellene, hogy árnyalják a terápiás protokollt, de a lényeg most nem a  derékfájás okainak modern magyarázata.

Sokkal inkább a megoldás ADT-s módszertanának –  a hozzáállásunknak –  a bemutatása:

 

A bejegyzés elején említett történet óta folyamatosan a következő
kérdés szeretem feltenni magamnak:

Mit csinálnánk akkor, ha mégsem lenne annyira bonyolult?

Hogyan lehet megoldani, hogy:

  • a kötőszövet csúszórétegeinek kifeszítését ( miofasciális stretching)
  • azoknak az izmoknak a helyes sorrendben történő célzott bekapcsolásával oldjuk meg ( helyes minta) ,
  • melyek a csigolyasort tehermentesítik, ( dekompresszió ) ?

 

 

ÉS MÉG KONKRÉTABBAN: hogyan tudnánk mindezt beletenni egyetlen mozdulatba?

Azaz mi lenne, ha a kör három részre osztása előtt kiszállnánk a saját agyonbonyolított gondolkodásmódunkból,
a régi mozgásterápiás rendszerek újabb és újabb ismereteinek egymásra rakódó koncentrikus köreinek sztereotípiáiból,
az régi előzetes elképzeléseinkből? Mi lenne, ha nézőpontot váltanánk, és onnan észrevennénk egy sokkal  lényeglátóbb utat…

 


 

Azt gondolom, hogy több dolgot érnénk el:

 

1. nem kellene húsz mozdulatra betanítani a pácienst – így egyrészt sokkal hatékonyabban kihasználható lenne a kezelésünk ideje,
másrészt sokkal biztosabb lenne az eredménye az otthoni – elengedhetetlen– gyakorlás pontosságának…

2. nem húznánk az időt tiszteletkörökkel: a valódi fájdalommal összefüggő tényezőkkel foglalkoznánk  ( pain related tényezők) a múlt században fontosnak tartott
dogmákhoz való ragaszkodás helyett…

Ezekkel dolgozva sokkal gyorsabban jutunk el a célunkig, a tünetek enyhüléséig – ami főleg akkor fontos, ha egy műtét időpontja közeleg.

A pain related tényezőkre irányított kristálytiszta fókusz segíti további fontos kérdések térnyerését a kezeléseinken: 

 

  • A mozdulat lényeglátására fókuszálva több időt tudunk szánni a páciens bizonytalanságainak és kérdéseinek a megvitatására
    – ami ma már tudjuk, hogy még talán a fentieknél is fontosabb tényező a gyógyulásban.

A japán erre az mondaná: ikken hissatsu : egy mozdulat – egy megoldás…

Természetesen van más hozzáállás is – lehetünk iszonyú változatosak, visszarendelhetjük a sokadik újabb gyakorlatért a beteget.
Ez is, az is működhet, sőt…
Biztos vagyok benne, hogy vannak emberek, akik szeretik, ha folyamatosan fogják a kezüket, megsimogatják őket, eljárhatnak valahová,
és igénylik, hogy még a kiélezett helyzetben is mindig más történjen.

De nekem az előbbi út a sokkal testhezállóbb, ezért az ADT-t erre a céltudatos, lényeglátó gondolkodásmódra építettem fel.

Úgy gondolom, hogy az, hogy a tudomány minden általunk ismert modern eredményét felhasználjuk a mozgásterápiában nem csak egy alapelvárás kellene, hogy legyen,
hanem terapeutaként alapvető kötelességünk és felelősségünk is. De ez csak a minimumkövetelmény…
Ennél lehet jóval tovább…

“azt gondolom, hogy az ADT terapeuta akkor az igazi művésze és mestere a hivatásának,
ha a lehető legkevesebb mozdulatba tudja integrálni mindazokat a tudományos elveket,
melyek az egészséges gerinc elérését célozzák. “

Az ADT feltérképezi a beteg testét, kideríti, mire van szükség ezek közül, és megpróbálja a lehető legkevesebb mozdulattal megjeleníteni mindezt –
így lesz olyan a kezelése olyan, mint egy művészi ábra – amiben a legfontosabb dolgok mutatkoznak meg…

Ahogy Leonardo mondta: ” nem az a tökéletes, amihez nincs mit hozzátenni, hanem az, amiből már nincs mit elvenni”.
Igy lehetünk letisztultak, követhetők, ezzel a lényeglátással pedig pengeéles módon hatékonyak..

 

 

Fontos:

Az ADT a porckorongsérves, vagy degeneratív gerincproblémák tüneteinek mielőbbi elmulasztására való.

Ahhoz, hogy a probléma kiújulása, ill. egyéb ízületekben megjelenő kiújulása elkerülhető legyen, a tünetek gyógyulása után szükség van a tartáshibák és hibás mozgásminták korrekciójára.
Erre a mi eszközünk az NMPT, ami szintén hasonló elvek szerint építkezik.

 

 

 

ui:

Tanulva a kérdéseitekből egyre jobban be fogom mutatni Nektek azt, hogy milyen elvek állnak az ADT – NMPT
elvrendszer hátterében, mit miért, és mire törekedve csinálunk.

Ennek az első lépését szeretném megtenni ezzel bejegyzéssel, mert nagyon fontosnak tartom,
hogy a páciensünk egészen pontosan tudja, hogy mit miért csinálunk, és mire törekszünk.

Azt gondolom, hogy a minimalizmus szemlélete e mozgásterápiás kezelésen a fenti bejegyzésben említetteken túl
több további szempontból is szerencsés : 

– tiszteljük az páciensünk idejét, és így időt nyerünk. ( így is sokat kell gyakorolni, de nem téved el az útvesztőben, és nem kisebb hatékonyságú dolgokkal tölti az időt a lényeg helyett.)
– rengeteg infó hangzik el egy ADT kezelésén. Igy az életmódi tanácsok, és maga a hatékony gyakorlat gyorsabban, hatékonyabban, pontosabban rögzíthető.
– nem lesz ránk tovább szükség – így a beteg saját idejében, költséghatékonyan, de pengeéles lényeglátással gyakorolhat
– és csak akkor kell újra hozzánk fordulnia, ha valamilyen kérdés vagy bizonytalanság támad.

Fontos tudni:
– az ADT nem időtöltés, nem sport, hanem egy végletekig optimalizált mozgásterápia, ahol a beteg rá szabott, a tudomány modern irányelveit magába foglaló, a lehető legkisebb számú, de leginkább a lényegi tényezőkre fókuszáló technikát kapja.
( A célunk ADT-ként az, hogy a lehető kevesebb mozdulatba integráljuk mindazokat a mozgásterápiás elveket, melyeket ma a leghatékonyabbnak ismerünk egy sérves tünet mielőbbi és tartós javításához, hogy kerülőutak nélkül a leggyorsabban segítsük a páciensünknek elmulasztani a tüneteit.

Köszönjük!

 

ui:
FONTOS:
AZ ADT  A PORCKORONGSÉRV TÜNETEK ELMULASZTÁSÁNAK ESZKÖZE, MELYET KIZÁRÓLAG
GYÓGYTORNÁSZ-FIZIOTERAPEUTA ÉS ORVOS KOLLÉGÁK VÉGEZNEK. A TÜNETEK ELMÚLTA UTÁN –
A KIÚJULÁSOK ÉS MÁS ÍZÜLETEKBEN / GERINCSZAKASZOKON TÖRTÉNŐ KIÚJULÁSOK ELKERÜLÉSE
ÉRDEKÉBEN ÉRDEMES A MOZGÁSMINTÁKAT IS KORRIGÁLNI.
EBBEN SZINTÉN A LÉNYEGLÁTÁS SZELLEMÉBEN EGY NMPT
INSTRUKTOR TUD SEGÍTENI, AKI MÁR NEM TERÁPIÁS, HANEM MOZGÁSOS-SPORTOS IRÁNYT KÉPVISEL.

 

175 Shares

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..