Nemrég elkezdett fájni a vakbelem környéke. Pont úgy, pont ott. Eleinte nem mentem el megnézetni, mert sejtettem, hogy ebből műtét is lehet. Helyette csendben elkezdtem aggódni a szokásos dolgok miatt: – mi lesz, ha altatni kell – ez kb. a kizárt dolog kategória nálam, fogok-e tudni sportolni ha túl sokat tökölök, és mégis fel kell vágni + egy sor klasszikus para, ami egy műtétgyanús ember fejében megfordul.
Aztán tíz év után először csak elmentem az orvoshoz. A kb. két óra váróban töltött idő csodát tett: majdnem minden fájdalmam elmúlt, de mégis érdemes volt elmenni, mert ért egy nagyon tanulságos élmény: hallgattam, hogy miről beszélnek a betegek. A szerencse az, hogy már teljesen jól voltam, amikor két Hölgy pont arról kezdett el beszélni, hogy a halogatott vakbélműtétnek milyen következményei lehetnek…
Akkor határoztam, hogy arról a témáról, ami a gerincesek közt az orvosi várókban a leggyakrabban előfordul, hamarabb kell írni,mint terveztem:
Rengetegen írtátok, hogy szerettek gyógyfürdőzni, szaunázni, de mióta kiderült, hogy gerincsérvetek van, már nem mertek elmenni, mert sok helyen olvasható, hogy ez gyulladást okoz…
Az előző gravitációs állványos videóban elmondtam, hogy az állvány hasznos eszköz a gerinc nyújtásában, de nem épít mellé izomkontrollt, ezért önmagában nem teljes megoldás, csak egy hasznos kiegészítése a porckorongsérv terápiájának.