“Már kislánykoromban is gyakran fájt a derekam. Az iskolai ünnepélyeken le kellett ülnöm, állni mindig is nehéz volt. Pár éve rendszeresen becsípődik a derekam, ilyenkor pár napig nem tudok egyáltalán mozogni. A derekam iszonyatosan tud fájni, bemerevedik, elfárad. Néha a reggeleim is szörnyűek, be kell mozgatni. Torna közben jobban fájt, főleg amikor homorítani kellett, ezért azt egy idő után abbahagytam. A helyzet egyre rosszabb. Biztos voltam benne, hogy sérvem van, de amikor elkészült az MRI, nem volt rajta semmi, csak egy kiegyeneseett lordózis. Konkrétan elzavartak a rendelőből, és finoman éreztették velem, hogy hipochonder vagyok…
Ismerős a fenti történet?
Ha nincs gerincsérved, de mégis pont úgy fáj, mintha lenne, akkor ez a cikk rólad szól. Megtudhatod belőle, hogy vélhetően honnan származnak a rejtélyes tüneteid?
Érdekes lehet számodra, ha gyakran vannak “lumbágós becsípődéseid” vagy fáj, ha sokat kell állni, járni.
És persze olvasd el akkor is, ha porckorongsérved van, mert akinek sérve van, arra is közel 100%-ban vonatkoznak a cikkben elhangzottak!
a helyes lordózis
Hogy megértsük a problémát, picit nézzük át, hogyan működik az egészséges gerinc:
Az ember dereka természetes állapotban homorú. Ezt a homorulatot lordózisnak nevezzük, és ha ez a görbület fennáll, akkor a csigolyák között elhelyezkedő, és azokat egymástól távolt tartó porckorongok természetes terhelést kapnak.
A porckorongokra jellemző, hogy némiképp szivacsként is működnek: ha terhelést kapnak, akkor elkezdenek vizet veszíteni, míg alváskor – jellemzően vízszintesben elhelyezkedve – vizet és tápanyagot szívnak magukba.
Ha úgy élnénk, mint egy rendes ősember – természetes körülmények között, és sokat járnánk egyenetlen talajon – akkor az előbb említett lordózis nevű homorulat végig meglenne a derekunban, így a porckorongjaink nappal veszítenének némi vizet, és éjjel újratöltenének.
Ez a tendencia az, amiben a porckorongok jól érzik magukat, és sok bajuk nem történik késő idős korunkig.
A probléma az, hogy mi már nem így élünk.
Hat évesen leülünk az iskolában, és onnantól napi sok órát ülve töltünk. Később jön az iroda, az autó, a sorozatok, a nagyon fontos kiskutyás/macskás videók a facebookon – és észrevétlenül az ülés válik a legjellemzőbb test és élethelyzetünkké.
görnyedés
Az az ülés, ami nekünk nagyon kényelmes, de a porckorongok lassú halálát jelenti.
Azt, hogy az ülés hogyan okoz sérvet, azt már minden porckorong.hu-s nagyon alaposan ismeri. ( ha nemm az óriási hiba, ebben az esetben villámgyorsan regisztrálj az ingyenes videótanfolyamra, vagy olvasd el a sérv kialakulásáról szóló bejegyzést a tudástárban!)
Most ismerjük meg egy picit más mechanizmusát az ülés káros hatásainak:
Ha ülünk, ezt jellemzően nem “cövekegyenesen” tesszük, hanem általában a képen látható módon, pofátlanul összegörnyedve.
Ez jó nekünk, mert az állással és az aktív tevékenységekkel ellentétben az izmainknak nem kell dolgoznia, viszont rossz a gerinc lágyrészeinek – pl. porckorongok – , mert azok veszik át a terhelést az izomzatról. Konkrétan lógunk a gerincet stabilizáló szalagjainkon, és a lényegesen előre került fej pedig olyan terhelést gyakorol egész nap a legalsó S1-es porckorongra, mintha egy 15 kilós súlyt nyújtott kézzel előre kitartanánk.( a fej 7 kg, a felsőtest súlya szintén jelentős, ezt kell felszorozni az erőkar hosszával, ami nem kevés – ezt küldjük rá a legalsó porckorongjainkra…)
Ez a plusszsúly nehezedik görnyedéskor a porckorongra, ami mint már tudjuk ha pluszterhelést kap, akkor elkezd magából vizet kitolni.
porckorongterhelés
Az évek során folyamatosan vizet veszítve a porckorong szép lassan elkezd lelapulni, ami a gerinc túlbiztosítottsága miatt egy jó ideig – gyakran húsz – harminc évig – konkrétan semmi gondot nem okoz. Aztán persze a rossz cselekedeteink szép lassan elkezdik elnyerni méltó büntetésüket, és elkezdenek jönni a menetrendszerű tünetek.
Nézzük meg,hogyan:
A csigolyák hátul egy pici ízülettel találkoznak egymással – ezt amúgy tényleg kisízületnek nevezik.:)
Ha a porckorong víztartalma megfelelő, és kellően magas, akkor ezek az ízfelszínek kellő távolságban vannak egymástól, mert a porckorong távtartóként működik.
Ha a porckorong lelapul, akkor az ízületi felszínek elkezdenek “összecsúszni”, ami már komoly gondokat okoz.
Ezek a gondok a következők:
1. Irritáció:
Az ízületi felsíneit egy kis tok borítja be. Távol áll tőlem bármiféle túlmisztikfikált latin hókuszpókusz felesleges használata ezen az oldalon, de ennek a toknak jegyezzük meg a nevét, mert ő fontos lesz nekünk: ő a capsula vagy capsula articularis, az ízületi tokja.
Jellemző rá, hogy egy érzékeny kis hártya, tele van érzőidegekkel, és ha bármi piszkálja, akkor rettenetesen tud fájni.
A könnyebb érthetőség kedvéért készítettem egy sematikus ábrát, ami jól ábrázolja a lelapuló porckorong ízületre gyakorolt hatásait:
Ha az ember áll vagy jár, akkor homorú a dereka. Az ízületi felszínek hátul helyezkednek el, pechünkre homorúan tartott derék esetén – azaz állás és járás közben – emiatt közelebb egymáshoz.
Ha a porckorong nem tartja kellően távol az ízületi felszíneket, akkor a hártya irritáció alá kerül, és jó eséllyel fájni fog.
( Mivel két kb. csont “bizergál” egy érzékeny hártyát, súlyosabb becsípődés esetén konkrétan nem picit. Talán ez az érzés tekinthető a legkellemetlenebb degeneratív gerincfájdalomnak. Ha viszont az irrtáció kisebb, akkor megáll egy tompa “fáradtságérzés” szintjén. )
Ilyenkor kell leülnie a kislánynak az iskolai ünnepélyen, vagy ilyenkor érzed azt, hogy leszakad a derekad a Tescoban, amikor tolod a bevásárló kocsit. (minél több a cucc a kocsiban, annál nehezebb tolni, annál homorúbb lesz a derekad, és annál nagyobb lesz az irritáció) Néha ilyenkor az ember azt érzi, hogy le kell hajolnia. Ezzel kinyitod a felszíneket, kicsit kiszabadítod a tokot, és oldódik egy időre a fájdalom.
Ha a porckorong vastag, és kellően eltartja az ízületi felszíneket, akkor a tok nehezen csípődhet be, és nem kerül irritáció alá sem. Ez az ember probléma nélkül fog álldogálni vagy járni, hiszen semmi nem bántja az érzékeny tokot.
( lásd fenti ábrák)
Lelapult, vízvesztett porckorong – közel álló ízfelszínek
Ha a porckorong a sok túlterhelés miatt – sok ülés – kicsit laposabb, akkor az eredeti magasság átfogására tervezett ízületi tok egyszerű szóval elég lazává, nyeklős-nyaklóssá válik – erre a hivatalos szakszó az insufficiens, de a nyeklős-nyaklós szerintem jóval kifejezőbb 🙂 – és egy rossz mozdulatkor könnyen be is csípődhet.
2. Becsípődések/ lumbágók:
Ez a rettentő súlyosnak látszó lumbágó vagy téves szóval idegbecsípődés, amikor az ember vécére is négykézláb megy, de azt is csak akkor, ha muszáj – és minden mozdulat fájdalmat okoz. Szerencsére ez nem olyan veszélyes dolog, mint amilyennek tűnik, de nagyon határozottan mutatja, hogy a gerinc épp a tönkremenetel útján van. Ilyenkor már szinte bűn nem tenni valamit a megelőzés érdekében, mert egy sérv innen már csak pár lépés. ( ergo nem lesz elég a gyulladáscsökkentő – fájdalomcsillapító koktél, mert a tünetek elmúlhatnak tőle, de a jelenség marad – és magától ritkán javul )
3.Izommerevség:
A test reflexesen akadályozni akarja a kisízületek irritációját, ezért öntudatlan izomfeszítéssel akadályozza az ízület mikromozgásait. Emiatt érzi sok porckorong sérült ember a jellegzetes “téglaérzést” a derekában. Az izom dolga a folyamatos megfeszülés és ellazulás, azonban ha az ízületet védendő folyamatosan feszül, akkor kóros anyagcseretermékeket halmoz fel – magyarul izomlázas lesz – becsomósodik, és önmagában fájni fog. Az is előfordulhat, hogy a túlfeszülése miatt a nem erre kiképzést kapott szomszéd izmok is bekapcsolódnak, akik még gyorsabban fogják megutálni a nekik nem való folyamatos túltónust. Ez az izomvédekezés / fájdalom a fenti problémakör jellemző velejárója.
4. A diagnosztika:
A fenti tünetek elég egyértelműen utalnak a helyzet – a szegmentális instabilitás fennállására. Tökéletesen vizsgálhatók úgynevezett funkcionális tesztekkel is, amikor a vizsgáló provokálja a tünetet. ELVBEN a képalkotó eljárásokkal is nagyon meg lehet mutatni a gondot, de ez azért már döcögősebb terület.
RTG felvételen úgy fog látszani, hogy az alsó csigolyák látványosan közelebb állnak egymáshoz, mint kéne.
MRI-n vagy CT-n tisztán látszik, hogy a legalsó, pl. S1-es porckorong nem magasabb, mint a többi – pedig annak illene lennie…
A gond az, hogy mivel a legtöbben a gerincsérv kizárására készítik a CT/MRI felvételt, nagy örömmel konstatáljuk, hogy porckorongsérv nincs, és innentől legyintünk a problémára: nincs nagy baj. Persze a kérdés felmerül: de akkor miért fáj? Hát ezért. 🙂
A másik potenciális gond, hogy gyakran előfordul, hogy az MRI sérvet ( is ) mutat, amit ha az ember elkezd a szegment instabilitás figyelembe vétele nélkül – tévesen – kizárólag a sérvre célzott mozgásterápiával kezelni, akkor néha rosszabbul lesz, mint előtte.
Nem véletlen: a sérv nagyon gyakran teljesen tünetmentes, a fenti problémakörre pedig kevésbé koncentrál az ember. Ha a tünetmentes sérvet kezdjük el kezelni mondjuk az arra legtöbbször egész megfelelő homorító vagy hátizomerősítő gyakorlatokkal, akkor azt érjük el, hogy még jobban “összeverjük” a kisízület felszíneit, ezzel még tovább “nyírjuk” a tokot, ami menetrendszerűen lesz ettől rosszabbul.
Kizárólag haladóknak:
Vicces mód igazából nem is annyira számít, hogy mit látunk a képalkotó eljásás képén, mert új tanulmányok és kutatások gyönyörűen mutatják, hogy teljesen tünetmentes emberek is elég masszív porckorong lelapulásokkal tudnak élni. Hogy akkor mitől fáj valakinek és mitől nem ugyanannál a RTG képnél? Most nem akarom összezavarni a kedves olvasókat a gerincet tehermentesítő lágyrészeinket érintő kísérletek eredményeinek részletezésével, így erről a következő rész fog szólni.
Hipochonder gerincbeteg vagy?
Érdekesség, hogy a szegmentinstabilitás tüneteit bizonyos esetekben jelentősen ronthatja a stressz, ami miatt könnyen lehet pszichés eredetű gerincbetegségnek tartani/titulálni. A helyzet az, hogy bár nyilván minden betegségben fontos tényezőt jelentenek a lelkiek, itt a legritkább esetben múlik pusztán a lelkieken a történet. A gerinc mögött húzódó mély hátizmok a legősibb izmaink, és krónikus vagy erős stresszre ők fokozzák elsőként a tónusukat. Ha összehúzódnak , akkor még közelebb húzzák a kisízületi felszíneket, nő a kompresszió, és máris jelentkeznek / erősödnek a tünetek.
Ez okból köt ki például sok nyaki gerinces szegmentinstabil ember az antidepresszánsoknál – amik vicces mód néha tényleg sokat segítenek.
Hogy mi a tartós megoldás a kérdésre?
Szerencsére ez nem olyan bonyolult, de sajnos Magyarországon még nem működik túl jól az oki szintű kezelés. A gerinc stabilitásának a működését csak egy 87-es kutatás ismerte fel. Addig konkrétan a sötétben tapogatóztunk a szegmentális instabilitás kezelésében, és sajnos a ma használt terápiás eljárások jóval ez idő előttről származnak. Addig erősíteni akartuk a hátizmokat – hiába teljesen logikus, hogy ez csak még jobban összehúzza a kérdéses ízületi felszíneket – és mellette egy sor fájdalomcsillapító és izomlazító módszert használtunk, ami nyilván nem oki szinten kezelte a kérdést.
Arra a kérdésre, hogy hogyan lehet megelőzni és megoldani szegmentális instabilitás problémakörét, mik ezeknek a nehézségei, ennek a sorozatnak a hamarosan következő részében fogok részletes választ adni.
Addig is ajánlom mindenki figyelmébe a ” Gyógyítsd meg a porckorongsérved – autodekompresszióval -c. oktatóanyagom, ami a szegmentális instabilitás ma még kicsit káoszosan kezelt kérdésére is ad egy logikus, és erős választ – az autodekompresszió módszerét, ami arra való, hogy a fent ismertetett folyamatot fordítsa vissza.