Hogyan ne ölesd meg magad a csontkovács kezelésen…

Egy csontkovács kezelés meglehetősen veszélyes is lehet. Hogy a legjobbat hozhasd ki a dologból, először átnézzük, hogy mit csinál egy csontkovács, majd megbeszéljük, hogy mi az, amit – már ha mindenképp ragaszkodni akarsz ehhez az irányhoz –  semmiképp ne engedj meg neki – ha nem gyógytornász vagy orvos végzettséggel is rendelkezik…

A csontkovácsolás hatásmechanizmusa:

 

A csigolyák egy kis ízülettel találkoznak egymással, melyet egy érzékeny ízületi tok burkol. Ha a csigolyákat összekötő porckorong sérvesedett vagy lelapult, akkor a csigolyapárt stabilan tartó szalagok kicsit “lötyögősebbé” válnak. Ilyenkor a stabilizáló izmok egy része túlfeszüléssel kezd el besegíteni a csigolyasor stabilitásának megtartásába, de ez a reflexes önvédelmi mechanizmus azonban egy sor problémát vetít elő:

• Ha egy izom a szokásos „feszít-dolgozik + lazít – újratölt” ritmikus munkája helyett tartósan megfeszül, akkor benne keringési zavar, majd ebből adódó fájdalom keletkezhet. ( azt szaknyelven ischémiás fájdalomnak hívják, és a szövetek ph változása miatt alakul ki.  )
• Az izmaink úgy vannak “kötve”, hogy ha egy ízület egyik oldalán feszül egy izom, akkor a vele szemben működő szomszédja kikapcsol, hogy az adott ízület mozgásai probléma nélkül létrejöhessenek. Ezért van az, hogy nem tudsz egyszerre bicepsre és tricepsre maximálisan feszíteni. ( próbáld csak ki 🙂 )
• Így ha egy izom folyamatosan feszül, az az ellenpárjának a működésére sincs jó hatással: gyengébben működhet, kevésbé hatékonyan stabilizálhat. Ez hosszú távon – a gerinc esetén ez akár pár óra lehet – az általuk mozgatott ízület egyensúlyvesztését és működési zavarait – és ezzel további rossz érzéseket és túlterheléseket vetíthet elő.

A “varázslat”, amikor “helyreroppan a csigolya”:

 

Az emberek gyakran gondolják, hogy a laikus csontkovács tud valami  “csodatechnikát”,
amit a hivatalos eü. szakemberei nem ismernek.

Misztikumot látnak a ropogtatásban, és azt hiszik, hogy a csontrakó
valamit a helyére tesz, ami onnan elmozdult. Titkokat sejtenek, még akkor is,
ha a szaki sosem tanult túl sok anatómiát és patológiát, hanem pl. bőrdíszművesből
képezte át magát gyógyítóvá.

Sajnos a betegség nem csak egy fájdalmas tapasztalat, hanem a fájdalom miatt sokszor egy
módosult tudatállapot is, ezért fordulhat elő, hogy míg egy “bőrdíszműves” autószerelőre
a páciens sosem bízná rá az autóját, a nyakát viszont – egy kis extra reményért cserébe – kezébe
adja az újdonsült “szakembernek”.

A valóság azonban az, hogy a legendák mögött ritkán áll megbízható tudás,
még kevesebb misztikum:  a csontkovács “ropogtatós” műfogásai meglepően egyszerűek,
és némi érzékkel egész gyorsan megtanulhatók.

A nehézség jellemzően nem a “roppantás” módszerének az elsajátításában,
hanem a mögötte álló tudás megszerzésében van: hogy mit, miért, mikor,
és főképp mikor nem szabad manipulálni – ropogtatni.

A hiányosságok sajnos a legtöbbször ezen a terület vannak.

 

A roppanás miértjére adott  “helyrekerül a csigolya” jellegű csontkovács magyarázat
természetesen egyszerű félremagyarázás.

A csigolya roppanásakor az ízületi folyadékban légbuborékok helyezkednek át – így a csigolya
pont annyira kerül a helyére, mint a befőttes üveg kupakja, amikor kinyitod. ( a hang oka pontosan ugyanaz 🙂 )

A csontkovács a jellegzetes roppantásaival – ideális esetben – a közelebb csúszott csigolyákat egy műfogással
egyszerűen egy pillanatra eltávolítja, elmozdítja egymástól. Ezzel a másodperc tört részére megtöri az összecsúszott
csigolyapár – irritált kisízületi tok – ettől befeszülő izmok – ettől még nehezebben eltávolodó csigolyák, – stb…
kellemetlen ördögi körét.

A helyet és teret adó „roppantás” hatására így kioldódhat az izmok feszültsége,
és a túlfeszülő izom ellenpárja is újra játékba állhat. ( Legalábbis egy darabig. )

 

Ez a “reflexkörtörés” az oka annak, hogy olyan
kellemes megkönnyebbülést ad a kiropogtatás.

Ez egy kellemes dolog, ami kisebb problémák esetén – bizonyos esetekben – át
tud lendíteni a holtpontokon, és tapasztalt szakember esetén meg tud oldani egyes
ízületi tok becsípődéseket is.

Az viszont az ügyes “misztikumkeltés” ellenére abszolút nem igaz, hogy a csontkovács egy
ilyen mozdulattal bármit is a helyére rakna, vagy “helyére kerülne” akár egy csigolya, akár egy porckorongsérv.

A téves legenda, miszerint a “szakember” egy mozdulattal tett helyre gerincsérveket
általában annak köszönhető, hogy rengeteg – akár az MR-en is nagynak látszó – sérv
egyszerűen tünetmentes.

Ilyenkor a látszat ellenére nem a sérv, hanem a fent említett ízületi irritáció a tünetek fő oka,
ami néha annyira hasonlít a sérves tünetekre, hogy ezt még sokszor a komoly eü. végzettséggel
rendelkező emberek is nehezen különítik el egymástól.

Ha a roppantásra a tünet ideiglenesen elmúlik, akkor jó eséllyel nem a sérv fájt
– még akkor sem, ha a páciens ezt gondolta.

A csontkovács technikája tehát egy pillanatra széthúzza a problémás csigolyapárt,
ami jó esetben elég ahhoz, hogy a kóros reflexkör megtörjön.

Ez a masszázshoz hasonlóan egyes esetekben igen hasznos és kellemes segítség lehet,
de természetesen sem az egész napi görnyedésből származó zsugorodott lágyrészek nyújtását,
sem a porckorong centralizálását és a gerincet stabilizáló fűzőt irányító idegrendszer szofverfrissítését (NMPT)
nem helyettesíti – pedig ez fontos a tartós, hatékony és a szegment minden “alkatrészét”
magába foglaló gyógyuláshoz.

 

De kanyarodjunk a cikk eredeti címéhez:
hogyan ne ölesd meg magad a kezelésen! 🙂

 

Szeretném felhívni a figyelmet a laikus csontkovácsolás veszélyeire!

Ma az országban sajnos nagyon sok a hétvégi tanfolyamon végzett csontkovács,
akik alapvetően más szakmákból “képezték át” magukat, így meglehetősen hiányosak
a betegségeket illető ismereteik.

Sokszor egy fix protokollt csinálnak végig teljesen függetlenül attól,
hogy mi a beteg problémája.

Ez az esetek nagyobb részében persze így is segítség lehet, hiszen a gerincproblémák
tünetei tényleg elég sztereotipikusak is lehetnek.

Az viszont peches eset,  ha pont a te problémád a kisebbséghez tartozik, ahol nagyobb óvatosságra,
vagy alaposabb háttértudásra lenne szükség. Alapvetően a csontkovács kezelés egészséges gerincen
ritkán veszélyes, három dolog viszont van, amit magamon biztosan nem engednék meg bárkinek,
mert akár maradandó kárt is okozhatnak.

1. Jobb, ha nem hagyod, hogy túl könnyen elcsavarják a fejed…;)
(kb. 10.000-ből egy nyakmanipuláció bénulást okoz… )

 

A csigolyák között fut felfelé egy kis alagútban a csigolyaverőér, ami az agy vérellátásáért felelős.
Hozzá nem értő, vagy túlbuzgóan roppanásfetisiszta szaki vad erővel manipuláló kezében, de még
egyszerűen peches esetben is néha megrepedhet a nyak eltekerésekor, ami stroke-ot, ezzel bénulást vagy halált okoz.

Nemrég ez okból halt meg egy ismert, 34 éves Playboy modell egy amerikai kiropraktor kezelése után, aki könnyű nyakfájással fordult az amúgy kiváló, és szakmailag felkészült szakemberhez.  Az eset véletlen volt, az őt kezelő kiropraktor nem követett el hibát – ez a mellékhatás sajnos még óvatos és képzett szakember kezei között is előfordulhat. Kanadai neurológusok szerint a 45 év alatti stroke-osok 20%-a az ott igen népszerű, az itthoni csontkovácsolás fogásaihoz hasonló technikákat alkalmazó kiropraktikai kezelések miatt lesz páciens. A korrektség jegyében hozzá kell tennem, hogy a kiropraktorok kutatásai szerint viszont csak egy a millióhoz az esélye egy ilyen eredetű stroke kialakulásának.)

Ettől független ha barátaim kérdeznek csontkovács kérdésben, én mindig azt szoktam mondani nekik, hogy gyógytornász vagy orvos manuálterapeutát keressenek, mert ők jóval nagyobb eséllyel fogják tudni, hogy mivel meddig lehet elmenni, a fejük elcsavarását pedig hagyják meg az udvarlóknak, mert túl sok van az “ár – tartós előny” mérlegen az ár oldalon és túl kevés az előnyén.

 

2. A térd rotációját:

A térdízület hirtelen elcsavarása nagyon rizikós dolog. A térd egész egyszerűen nem a nagyfokú rotáció elviselésére való, így a csavarásakor könnyen berepedhetnek vagy elszakadhatnak az ízület kis porcsarlói, melyek tartós károsodást jelentenek. Anno a harcművészeti tanulmányaim során többször előfordult, hogy a keresztbe tett lábú ellenfélnek a bokája feszítésével lehetett gyorsan és hatékonyan térdízületi kárt okozni – ilyenkor gyorsan lekopogtuk a dolgot, nehogy baj legyen –  de néhány laikus csontkovács érthetetlen okból mégis használja kb. ugyanezt a mozdulatot valamilyen vélt terápiás hatást feltételezve. Csak épp gyorsan és váratlanul. Ezért mindenképp azt javaslom, hogy a térdedet kizárólag az ízület biomechanikáját jól ismerő gyógytornász vagy orvos szakember csavargassa – már ha akar ilyet csinálni – de nem hiszem, hogy ilyesmit akarni fog.

Hadd meséljek el egy sztorit: 10 éve Pécsett egy kollégámmal kíváncsiságból mentünk el egy ott gyakorló csontkovács tanfolyamára, aki egy OKJ-s masszőr képzettség mögé bújva gyakorolta a szakmáját.  Elmondott pár fals infót a porckorongsérvről – nem meséltük el pontosan, hogy mivel foglalkozunk – majd azzal kezdte a képzést, hogy mindenképp legyen szakmai felelősségbiztosításunk. A fix protokolljában szerepelt a hason fekvő beteg térdének behajlítása, majd a lábfej hirtelen megrántgatása balra és jobba. ( ez a térdízület nagy erőkarral történő nagyfokú rotálását jelenti, ami konkrétan a meniscus szakadások egyik jellemző oka.) Ő már nem él, de a térdízület működését nem kellően ismerő társai sokan működnek az országban. Több meniscus szakadás fordult elő ennek a mozdulatnak a következtében, mely futók karrierjét, emberek egészségét veszélyezteti. 

A korábbi harcművészeti tapasztalatimhoz visszakanyarodva hasonló esetekre megoldásként azt javaslom, hogy ha a lábfejedet abból a célból fogja meg a bárki – legyen az csontkovács vagy bármilyen egyéb támadó 🙂  –  hogy egy hirtelen mozdulattal elcsavarja azt, akkor a még mielőtt megteszi, a másik lábad gyors orra célzott mozdulatával tegyél valamit az ügy meghiúsulása érdekében.

Lehet pont ezzel mented meg a mensicusodat. 😉

 

3. A derék értelmetlen mértékű, hirtelen, nagy erővel végzett csavarását:
– bár itt “csak” egy kiszakadt sérv a rizikó:

Egy manuális kezelésben profi gyógytornász vagy orvos először leteszteli, hogy melyik csigolyapárt akarja manipulálni, majd oldalt fektet a kezelőágyon, picit elteker, felhúzza a “felső” lábad, ezzel kitámasztja az egyik csigolyád, és egy nagyon rövid, de határozott mozdulattal manipulálja ( roppantja ki ) KIZÁRÓLAG azt az egy adott ízületet, amelyikben az irritáció miatti alulmozgás található.

Tényleges mozdulat szinte alig jön létre a derekadban, így ilyen formában kezelve esélytelen a porckorongjaidnak bármilyen kárt okozni.
Egy lelkiismeretes, és a porckorongsérv tulajdonságaival tisztában lévő szakember azért teszi ezt ilyen precizitással, mert pontosan ismeri a csigolya közti ízület elmozdulásainak mibenlétét, az ízület biomechanikáját és úgynevezett artrokinematikáját. Tudja, hogy az oldalt hátra kiboltosuló porkcorongsérv esetén a csigolyatestek durva ellenirányú eltekerésével pont a sérv helyén fokozódna a nyomás, hiszen a porckorong belső magja (nucleus) rotációkor pont az ellenirányba, a gerinccsatorna felé mozdul el. A finom manipulációval feloldja a sérv mögötti ízület összecsúszásából származó kóros reflexeket, ezzel megkönnyebbülést ad a problémának, ami könnyebbé teszi az egyéb oki szintű kezelést, de véletlenül sem árt a porckorongnak.

A legtöbb jó szándékú dilettánsnak viszont – tisztelet a kivételnek – fogalma nincs arról, hogy a csavaráskor nem „a sérv kerül a helyére”, viszont kellő meggyőzőerővel kinyilatkoztatja, hogy “helyére teszi a csigolyát, és elmulasztja a sérvet”, majd a vállat és az ellenoldali csípőt lenyomva “izomból megtekeri” a páciensét.

Hadd ne fussak udvariassági köröket:

Kellően dilettánsnak kell lenni ahhoz, hogy durva erővel, előzetes vizsgálatok nélkül, ilyen barbár
módon essen neki valaki egy érzékeny szegmentnek, ezzel erősen kockáztatva a sérv gyógyulásának
az esélyét vagy egy esetleges rosszabbodást / kiszakadást.

(Sajnos sok ilyenre sok példa volt már az országban, de külföldről is gyakran érkeznek páciensek
az ottani hangzatos nevű manipulációkkal dogozó szakberek kezelésének hatásait kezelendő.)

Nagyon fontos tehát, hogy ha manuális kezelést veszünk igénybe,
akkor megfelelő képzettségű, tapasztalatú, és hozzáértésű terapeutát válasszunk.

Ilyen téren én kizárólag valamilyen hivatalos irányzatot képviselő posztgraduális
képzésén részt vett gyógytornász vagy orvos manuálterapeutát javaslok. ( Barvitcsenko,
Lewitt, Gibbons, Mulligan, stb…)   Ők egy hosszú gyakorlati képzésen vesznek részt a fizioterapeuta v. orvos alapszakmájuk megszerzése után, így mire a vizsgájukat
megszerzik, komoly tapasztalatokra és rutinra tesznek szert.

ui:

Fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy gyógytornász vagy orvos kezétől bár erőteljes segítség lehet egy manuális kezelés,
de az aktív, saját testtel, saját idegrendszerrel vezérelt mozgásminta korrekciót a manuális terápia nem tudja helyettesíteni
– segíteni annál inkább.

Degeneratív gerincbetegségek esetén ilyen a célra az ADT kezelést javaslom elsődlegesen választandó lehetőségnek,
mert egyszerre hat a sérült porckorongra és a sérvet kialakító rossz mintát is korrigálja –  kizárólag gyógytornászok
és orvosok végzik, ráadásul még biztonságos is.

SZERK.:

A cikk 2023-as visszaolvasása után két általános gerincproblémára szeretném felhívni a figyelmet,
melyekkel bár általában könnyen lehet egészséges és tünetmentes életet élni, de kétszer is érdemes
meggondolni, hogy elfogadjuk-e egy nem megfelelő végzettségű “terapeuta” manuális segítségét:

Spondylolisthesis:

– A csigolyaívszakadásos csúszás elnevezése kicsit félrevezető – ami miatt az ember úgy képzelheti,
hogy “helyre lehet / kell tenni” ezt a problémát. Ha ilyen gondolataid vannak, kérem nézd meg ezt a videót –
és kizárólag orvos vagy gyógytornásznak engedd megtekerni a gerinced, mert bár a gerinc általában még
a csigolya ívének szakadása esetén is betonstabil, de jobb nem kísérteni a sorsot értelmetlen rántgatásokkal.

Osteoporosis:

– Ha csontritkulásod van, szintén óvastosabban érdemes hozzáálni a manuális kezelést alkalmazó
kolléga megválasztásánál – itt a gyógytornász vagy orvos végzettséggel szintén nehéz mellényúlni.