Egy sérves ember története az első derékfájástól a második porckorongsérv műtétig.

3 Shares
 

“Már nem emlékszem pontosan mikor kezdődött. Az első derékfájásaim talán már érettségi táján jelentkeztek, de akkor még nem volt komoly. Emlékszem, az első „igazi” fájdalmat a gerincemből nem sokkal a diplomamunkám leadása előtt éreztem. Unokabátyámnak segítettem költözni, és egy szekrény emelése után nem tudtam felállni. Borzalmasan rossz érzés volt. Egy hétig csak feküdni tudtam, féltem ez fogja meghiúsitani az államvizsgámat. Akkor voltam orvosnál is, aki nem sokat foglalkozott velem. Izomlazítóval kellett kennem, és beutalt 10 alkalom fizikóterápiára.

Kis elektródákat kaptam a derekamra. Azt hiszem az ötödik után már nem mentem el. Ráment az egész napom, és valahogy nem éreztem, hogy értelme lenne az egésznek. Meg aztán szépen javult a dolog, és egy idő után elfelejtettem az egészet. Aztán úgy emlékszem két évig nem volt semmi. Persze fájdogált a derekam mindig, de azzal szinte együtt éltem, fel sem tűnt akkoriban. 28 éves koromban kezdett el jobban fájni. Emlékszem egy egyiptomi nyaralásra, amikor le kellett feküdnöm, mert nem bírtam ülni a buszbani. Igen, kb 7 évvel ezelőtt lett rosszabb a dolog. Akkor kezdett el zsibbadni a combom és a fenekem, aztán hamarosan jött a lábam zsibbadása is.

Ezzel megint voltam orvosnál. Egy röntgent csinált, és kenőcsöt írt fel szintén. Ma már tudom, hogy a röntgenen sok mindent nem lehet látni a lényeges dolgokból, de akkor még azt sem tudtam, mi az az MRI. Az orvos flegma hozzáállása megnyugtatott egy kicsit. Gondoltam akkor nem lehet bajom. Ezután kezdett rémessé válni a helyzet. Éjszakai fájdalmak, a zsibbadás fájdalommá vált, és gyakran nem tudtam aludni a fájdalomtól. Folyamatosan szedtem a fájdalomcsillapítót, ami teljesen kikészítette a gyomromat. Akkor tisztességesen végigjártam a fizikót, kaptam ultrahangot, elektroterápiát, és egy ismerősön keresztül intéztem egy MR felvételt, ami megállapította, hogy LV-SI discus herniám, azaz porckorongsérvem van.

Mint kiderült ez már egy súlyos állapot, a lábam fájdalma a gerincemből kilépő idegek nyomása miatt alakult ki. Itt kicsit megijedtem, és mivel nem segítettek se a gyógyszerek, se a masszázs, elkezdtem a természetgyógyászat terén körülnézni. Felsorolni is nehéz lenne, mit próbáltam ki. A reikitől a thai masszázsig, a kiropraktikától a csontkovácsig mindenhol voltam. Volt, amitől ideig-óráig jobban lettem, volt ami határozottan rontott a helyzetemen. Mivel dolgozni már egyáltalán nem tudtam, úgy döntöttem bevállalom a műtétet. Az operáció maga nem volt vészes, inkább a rákészülés. A tudat, hogy egy ember fog farigcsálni a gerincvelőmtől pár miliméterre nagyon sokkoló volt. A műtét szerencsére jól sikerült, bár utána begyulladt a gerincem, de egy hónap alatt antibiotikumokkal ezt megoldották. A fájdalom nagy része elmúlt, a lábujjam viszont azóta is zsibbad.

Alapvetően nagyon örülök, hogy megcsinálták. Utána érdekes mód sokáig a másik oldalon fájt a derekam, néha ez most is visszajön. Két évig semmi gondom nem volt, lassan el is felejtettem, hogy van hátam, amikor újra kezdődtek a fájdalmaim. Hogy ugyanaz, mint akkor, vagy kicsit más, őszintén megmondva, nem tudom eldönteni, de nagyon zavar, hogy úgy érzem, ennek már sosem lesz vége. Még egy műtét lesz szükséges? És utána??? Majd jön a harmadik? Hogyan tovább?

 

Péter

 

Máté megjegyzése:

Péter sztorija sajnos nagyon tipikus. Ehhez hasonló utat jár be Magyarországon a legtöbb porckorongsérves ember. Jellemző, hogy a prevenció és korai felismerés késik, Jellemző, hogy az első kezelések csak a tüneteket kezelik, és csak a helyzet drámaivá válása után kezd komolyan érdeklődni a megoldások felől a páciens… Ennek a tipikus útnak valamelyik pontján szoktunk belenyúlni a történetbe az autodekompressziós kollégákkal. Minél előbb, annál jobb a betegnek, és annál könnyebb mindkettőnknek.

 

Amit Péter esetében másképp kellett volna / lehetne csinálni:

Az első találkozási ponton, az első becsípődésnél, meg kellett volna ismertetni a Pétert a megelőzés szabályaival. Ha egy derék már fiatalon is „becsípődős” az azt jelenti, hogy a gerincet stabilizáló izomfűző működése már súlyos zavarokat szenvedett – ez sajnos már 15 éveseknél is gyakran megfigyelhető – így a porckorngok súlyos túlterhelésnek vannak kitéve, ami előbb-utóbb nagyobb bajhoz vezet. Ha Péter tudta volna, hogy mit kell elkerülnie, és mire kell figyelnie, akkor valószínűleg elérhető lett volna, hogy ne csökkenjen tovább a porckorongjainak magassága/víztartalma, ill. az, hogy ne domborodjon ki a gerinccsatorna felé.

Talán ennyivel, és egy pár perces korrekciós mozgásanyaggal megállítható lett volna Péter útja a lejtőn. Megértem, hogy nincs idő minden beteggel fél órát beszélgetni, de hogy miért nem lehet a rendeléseken egy tájékozatót adni a betegeknek a VALÓBAN fontos információkról, azt sosem tudtam megérteni…. A helyes ergonómia betartása nélkül nehéz gyógyulás, és a minden bizonnyal a kezelések sem fognak megfelelően működni, ha a testen belül a porckorongot tehermentesítő fűző nem működik megfelelően.

Visszatérve a sztorira:

Amikor az első gyöki tünetet érezte a levél írója, azonnal el kellett volna kezdeni egy porckorong centralizációra, és a porckorong tehermentesítésére szolgáló fűző helyreállítását ható korrekciós mozgásprogramot. Véleményem szerint puszta időhúzás a kizárólag tüneti szinten ható kezelésekkel „fárasztani”, és vezetni egyre nagyobb reménytelenségbe a beteget.

A csontkovácsokat szerencse, hogy megúszta nagyobb gond nélkül, a természetgyógyászati módszerek is inkább kiegészítő terápiaként hatásosak, mert az OKBA a porckorongba úgy tudom Magyarországon alig pár terápiás forma nyúl bele. Sokkal jobb lett volna, ha Péter rögtön az autodekompressziós kezelést kezdi el, ami tudomány modern modelljeire épít.

Egy gerincsérvműtét után fokozottan rizikós nem ismerni, és nem betartani a megelőzés pontos szabályait. (Nem értem, miért nem ez az első, amit elmondanak a porckorongprobléma gyanús embereknek.???)

Amit jelenleg az autodekompressziós rendelőkben tennénk Péterrel:

Mindenek előtt töviről hegyire megismertetnénk Vele azokat a szabályokat, melyeket az ő állapotában mindenképp be kell tartania. Kikérdeznénk, hogyan áll egy átlagos napja, milyen testhelyzetekben tölti az idejét, milyen széken dolgozik, és addig korrigálnánk ezeket a helyzeteket, amíg teljesen porckorongbaráttá nem válnak. (ergonómia)

Ezt nélkülözhetetlennek tarom, hiszen ha a hétköznapok újra és újra visszatérő hatásai lerontja a terápiák eredményeit – már ha a felületi terápiák hatnak egyáltalán- akkor képtelenség a gyógyulást elindítani.

Utána kitesztelnénk, merre kell haladni a gerincével, és nagyon szorgalmasan betartott, napi egyszer gyakorolt autodekompressziós kezelésnek vetnénk alá. Ezzel a korrekciós mozgásprogrammal talán még műtét után is el lehet érni a javulást Nála, bár műtét után sajnos mindig nehezebb elérni a sikert, mert a porckorngsérv műtétek annak a kötőszövetes lemeznek ( fascia thoracolumbalis) az átvágásával kezdődnek, melyen sok stratégiailag alapvető fontosságú stabilizátor izom ered és tapad, így egy több centis hegszövet nagyon megnehezíti az idegrendszer számára az amúgy is gyengítetten működő fűző megfelelő működtetését és rehabilitációját. Ez az amiért – ha Péterhez hasonló úton jársz – érdemes mielőbb közbelépni – oki szinten, a problémára hatva, lényeglátóan.

 

 

3 Shares

A kommentelés nem engedélyezett

3 Shares
Share3
Pin