Mindenhol jártam már de semmi nem működött, viszont láttam a videóit és tudom, hogy CSAK MAGA tud nekem segíteni.”
– hangzik el az a klasszikus bullshit a telefonbeszélgetés elején, amit pár év gyakorlat után nincs olyan terapeuta, aki benyelne…
HOROGNAK HÍVJÁK
A terapeuta nárcizmusának lógatják be a “ments meg” játszmát játszó emberek.
Ha a terapeuta ráharap, akkor meg is nyerte a “megmentő” szerepet. Ez az együttműködés
ugyan a gerincterápia első időszakában igen kellemesen indul – pont mint a drogos és a dealer viszonyában a beetetés fázisa.
Az áldozat kap egy kis kényeztetést, a megmentő pedig élvezheti a kompetencia érzésének kellemes bűvkörét.
Mindenki jól jár,
LEGALÁBB IS ELEINTE…
Aztán jön a játszma forgatókönyvében a menetrendszerű átváltás,
amikor az addigi “áldozat” kezdi el vad tempóban üldözni a megmentőt:
Az egészen barátságos:
“Még ő – maga a nagytudású főguru – sem tudott meggyógyítani, pedig én aztán mindent megpróbáltam….”
( értsd: ez a terapeuta is csak egy inkompetens hülye ) – től az egészen agresszív megoldásokig bármi lehet a
repertoárban, aminek egy dolog sosem része:
A VALÓDI MEGOLDÁSRA VALÓ TÖREKVÉS ERŐS BELSŐ IGÉNYE
Hiszen miről is beszélgetnének a házastársával 25 év nullára kilaposodott házasság után,
ha az “áldozat” hirtelen meggyógyulna, és nem a párjának kéne őt nap mint nap menedzselnie?
Mi lenne, ha az ember egyszer csak ott állna kicsattanó egészségben tünetmentesen?
Még bele kellene állni az összes kemény családi élethelyzetbe – a tünetek sokszor igen “kényelmes” takarója nélkül.
Ezekből a gerincterápiás játszmákból egyetlen módon lehet sérülésmentesen kijönni:
HA NEM SZÁLLSZ BE
Ennek az első lépése, hogy felismered a kivetett horgokat – bár ehhez kell némi rutin.
Illetve tudatos belső munkával módszeresen kiirtasz magadból minden olyasmit, amibe egy ilyen horog bele tud akadni.
Te láttad már, hogy
Megújult a Gyógyítsd meg az
ágyéki porckorongsérved oktatócsomag?
Ez A TELJES MEGOLDÁSRENDSZERÜNK ÁGYÉKI (DERÉKTÁJI) PORCKORONGSÉRVESEKNEK
A HÖLGGYEL aki a tipikus mondatokkal nyitott a telefonban beszélgetni kezdtünk, és kiderült, hogy:
– kezdődő csontritkulása,
– több gerincsérve,
– porckorong degenerációja,
– kettes típusú cukorbetegsége van,
– erősen elhízott…
…és nem segítenek neki a kezelések.
Hozzáteszem ez egy elég gyakori felállás 50 felett.
Amikor megkérdeztem, hogy mik ezek a kezelések, akkor jött a klasszikus válasz:
– a csontritkulásomra szedem ezt
– a derekamra azt
– a cukromra amazt
és persze
– voltam már fizikoterápián
– az orvos kiírt súlyfürdőre
– el szoktam menni masszázsra, stb. stb..
+ ezek mellett végiglátogatta az összes PASSZÍV kezelést
(minden, amit rajtad csinálnak, de te nem igazán csinálsz semmit)
nyújtó épp trendi csodagyógyítót.
Amikor megkérdeztem, hogy ígértek-e neki végleges megoldást ezektől a terápiás formáktól,
elmondta, hogy ő pontosan tudja, hogy le kéne fogynia és mozognia kéne, DE…
IGEN DE
Az “igen-de” egy másik klasszikus Berne-i játszma elnevezése.
Belemenni pont úgy totálisan felesleges – és pont ugyanúgy nem vezet sehová –
mint megmenteni próbálni egy hivatásos áldozatot. A valódi megoldás ilyenkor mélyebben van,
ahová nekem nincs hozzáférésem.
MIÉRT?
Nem hiszek abban, hogy ha valaki komolyabb problémával rendelkezik,
akkor ne nézne utána a lehetőségeknek, és hogy rövid úton ne lenne egészen pontosan tisztában azzal,
hogy a csontritkulás elleni VALÓDI fegyver a TERHELÉS
(súlyzózás vagy bármilyen ellenállásos tréning), a napfény, és a helyes táplálkozás.
A gerincprobléma ellen pedig a depresszió és a szorongás kezelése, a megfelelő alvás,
és főképp az aktív mozgás – először okosan adagolva terápiaként, aztán az életmód állandó részeként.
A passzív megközelítések FŐKÉNT arra jók, hogy az ilyesmi bevezetését ELEINTE könnyebbé tegyék,
de tartós változást nyilván minimális eséllyel fognak hozni az ember életében / állapotában.
EZT KÉT RÖVID GOOGLE KERESÉS UTÁN MINDENKI PONTOSAN TUDJA
Megkérdeztem a Hölgyet, hogy a mozgással, a fogyással, az életmódváltással hogyan áll.
Miközben hallgattam a feltörő KIFOGÁSHALMAZT, bevillant egy 20 évvel ezelőtti jelenet:
Az ősz hajú gyakorlatvezetőnk szelíd arccal magyaráz egy ütött – kopott székekkel teli mozgásszervi
osztály várójában, miután elment az utolsó páciens:
“Az emberek legalább fele legbelül maga választja a gerincbetegséget,
de ez sosem látná be mert akkor szembesülnie kellene az életével.
Ha őket meg akarod gyógyítani, akkor lassan de biztosan fel fognak zabálni élve.
Ha nem akarsz 10 év alatt teljesen kiégni, akkor azokba tedd az energiát, akik nyitottak
is rá – és motiváltak a gyógyulásra. Hogy honnal fogod látni ki ez???
Ne aggódj, pontosan tudni fogod, hogy kik ezek az emberek.”
Húsz éves – és persze mindenkit megmenti vágyó – kis p%csként minden sejtem vitatkozott vele
– ma viszont pontosan tudom miről beszélt és nem is tudnék jobban egyet érteni vele.
És tényleg pontosan tudjuk…
Gyakran már az első néhány mondat után.
Viszont úgy gondolom, hogy biztosak csak akkor lehetünk abban, hogy ki melyik térfélen focizik,
ha mindenkinek egyformán megtesszük a “felajánlást” egy korrekt, játszmamentes munkára:
“Oké, amit én tudok ajánlani – a nulladik ponttól súlyzózás, pszichológus, fogyás, eleinte kisebb,
majd nagyobb túrák egyenetlen talajon, XY doktor megkeresése cukor ügyben,
YZ doktor ennek és ennek a könyvének az alapos elolvasása-kijegyzetelése,
és a következő évtizedekben ennek a kő kemény betartása. Amikor ezekkel kapcsolatban
erről és erről az eredményről már be tud számolni, kérem hívjon vissza, onnantól van
értelme nekifognunk egy közös munkának”
Amikor érzed, hogy a motiváció és az érdeklődés egy pillanat alatt
hal meg a vonal másik végén…
MÁR NEM TŰNSZ JÓ JÁTSZÓPAJTINAK
Egyrészt nem kaptad be a horgot, másrészt a működő útra mutogatsz
– arra az útra, ami nem is olyan bonyolult – de húsz éve valahogy mindig sikerült módszeresen elkerülni.
Nincs mit mondanom. Meg vagyok sértődve, hogy ilyen nyiltan elem tartasz egy tükröt. Feltétlenül rólam kellett beszélned? Szörnyű! De milyen igaz, és fájó.
Nagyon ütős. Néhányunkat biztosan felráz.
🙂 Azt mondják, hogy aki úgy csinál, mintha aludna, azt nem lehet felébreszteni. Ha már sértő, az nagyon jó jel!:)
Köszi szépen a kommentet! 🙂
Kedves Kata, az van, hogy simogatva nem mindig lehet kimozdítani magunkat a megszokásainkból. 🙂 Nekem is nagyon fájt és kerestem is a sok kifogást, amikor Fügedi Gabi edzőm pár éve azt mondta, h. a mozgás nagyon jó, csak ha nem párosul a táplálkozás és a jó szokások kialakításával, azaz életmódváltással, akkor a tónusos testről csak ábrándozni fogok. És csak eljött az idő, hogy megfogadtam a tanácsait, éreztem a jótékony hatását és jobban figyelek magamra. Mondjuk én kábé 10éve nem mástól várom, hogy meggyógyítson, amúgy is minden Gyógyító az én saját öngyógyítási folyamataimat segít beindítani. A saját magunk felelősségét egyszerűen nem lehet megkerülni. És ezt fáj legjobban tudomásul vennünk, ezért keressük a kifogásokat.
Szeretettel gondolok Rád, Kata és igenis sikerülhet a legjobb önmagunkat élni, ha nem szabotáljuk folyamatosan a céljainkat. Ölelések Egerből!
Mátéra is szeretéssel gondolok, a legelső Gerinc-napi programom óta, és amikor naponta keresek egy kis egyenetlen talajt a sok beton között, mindig Ő jut eszembe. 🙂
Tökéletesen egyetértek. Orvos vagyok.
Köszönöm!
Nagyon szuper íràs!
Ahhoz, h ezt észrevegyük, szükséges egy egészséges alázat, mind a terapeuta, mind a páciens részéről! És persze fontos a kompetenciahatárok ismerete a terapeuta részéről és tudatosítani mindkét félben, h a megoldásban a terapeuta csak segíteni tud, de a kivitelezés csak a páciens aktív részvételével lehetséges.
A játszmák az élet minden területén jelen vannak, érdemes mindig tudatosan figyelni! Bár nemcsak a másikat, hanem magunkat is. Sajnos ilyen a szokàsrendszerünk, így szocializàlódtunk. Ha az ember megtanul figyelni, meg fog lepődni, h napi szinten milyen sűrűn kerül játszma-szituációkba!
Végre!
Ezzel, hogy kimondtad , nem fogom feladni! Küzdök jó ideje.?
Szerencsére a mozgás, táplálkozás, tudatosság és választás megvan.
Már csak a kitartás kell, keresek új edzésfajtát, tornagyakorlatokat.
Üdv:Lívia ( krónikus gerincbajos?)
Sajnos ez teljesen igaz. Sokat szidjak az egeszsegügyet, hogy meg több penzt kellene oda pumpalni, de maguk nem tesznek semmit, söt meg se hallgatnak,
megharagudnak, ha erröl beszelek.
Nehéz azt elfogadni, hogy magunknak generálunk testi problémát és utána “azzal takarózunk” … de ezt felismerni és belátni egy óriási lépés. Személyes tapasztalatból mondom mindezt. Mátéhoz 19 évesen kerültem és évekig segített, aztán észrevettem hogy ugyanazokat a köröket fut(juk)om. Tornázni mindig becsülettel tornáztam és nagyon sok energiát beletettem. De mégis megműtöttek 26 évesen. Másfél évvel később kiújult… de akkor máshogy álltam a fájdalomhoz. Mentálisan foglalkoztam a problémával, elhittem hogy “ez lehet másként” ha új utat keresek a megoldáshoz és elengedek bizonyos elképzeléseket és ragaszkodásokat. Ehhez észre kellett vennem, hogy milyen döntéseket/élethelyzeteket kerültem ki azzal, hogy gerincproblémám van. Akárhogy is tanulmányoztam a kérdést..oké, hogy fizikai probléma és hajlamos is vagyok sérvesedésre (sok családtagomnak volt/van ilyen problémája) stb… de szinte mindig belső tényezőkre találtam amik akadályozzák a javulást. 3 éve – egy nagy kétségbeesés után – a nulláról kezdtem a felépülést, más hozzáállással és elkezdtem “hallgatni ” a testemre. Ma sokkal jobban vagyok, nincs állandó fájdalom és úgy érzem már összhangban vagyok a problémával. De azt is tudom hogy ezzel nincs “kipipálva” a dolog, mert ez a folyamat még tart. Lehet szinteket elérni és egyre jobban lenni, de azt úgy is kell tartani. A maga módján még örülök is, hogy a gerincproblémám miatt nagyon sokat kellett fejlesztenem magamon és aki hasonló helyzetben van, az érti hogy az “örülök” szó milyen pozitív és egyben negatív töltetű is. Aki ezt a cikket magára veszi, annak azt üzenem, hogy ha önmagának nem tud, akkor “örüljön” hogy valaki más tükröt tart elé, mert úgy van lehetősége javulni. Máshogy nincs. Aki pedig küzd, annak azt üzenem, hogy szuper! de ha észreveszi hogy ugyanazokat a köröket futja, akkor bátran keressen másikat, ott lehet a jó út.
Szia Zita!
Hatalmas “lájk”!
Üdvözlettel:
m.
Köszönöm Máté !
És a sok segítségedet is.
Zita
Kedves Mate!
Megorultem levednek. azt hiszem elfogyott a cernad a sok “Igen-de? ” embertol!
Az elso idoktol kapom, jotanacsaidat, teszem is amiket ajanlottal, pontosan nem tudom, 10-12 eve?! Mindent, majdnem vegig is csinaltam,- csinalok! Nap- mint, nap!
Minden reggel, gerinc torna, vall torna, Meridian torna, reggeli, es egy, masfel ora gyaloglas, az alltalad emlitett, egyenetlen talajon.
Ezeket nem probalni kell?- hanem csinalni, es megszunik a problema nagy resze.
Akinek ez tulsok, vagy faraszto, az tovabbra is csak panaszkodni akar.
El nem mulo, tisztelettel es koszonettel!
Edit
Kedves Edit!
Köszönöm! 🙂
m.
Tisztelt: Máté
Nagy érdeklődéssel olvasom az írásait ,és nagyon tetszik az őszitesége.
Sajnos gerincproblémákkal küzdök és bármenyire is nem szeretnék
de Én is az igen DE páciensek közé tartozom , Pedig nem vagyok túlsúlyos
55 évesen még mindig izmos kisportolt férfiak közé tartozom Nincs cukorbetegségem nincs magas vérnyomásom Rendszeresen túrázom kerékpározok.rendszeresen tornászom.Orvoshoz már nem megyekmert ugyis csak fájdalomcsillapitót ír fel Évekig szedtem fájdalom csillapitókat és gyuladádcsökkentőket semmit nem használtak két éve nem szedek semmit
és a fájdalom ugyan olyan mint mikor szedtem.Bármit csinálok a fájdalom marad
Tisztelettel: Podlipnik László
Érdemes lenne megvizsgálni a lehetséges lelki okokat is. Javaslom Ruediger Dahlke a betegség mint szimbólum című könyvét.
Régen szenvedek deréktáji fajdalommal az orvos valahogy úgy magyarázta el, hogy az ott lévő csigolyák nyomják a durazsákot ami védi az idegeket. Minél több idő fog eltelni annál jobban fogja nyomni és fog fájni. 84,5 éves vagyok súlyos szívbeteg rendelkezek egy Boston nevű ICD vel . 2021- ben eltört a jobb combom, 2022 novemberben csípővel műtöttek, továbbá hátra estem, megszédültem. Amióta jobb karommal emelni alig tudok szinte állandóan fáj a nyakamon kissé kipúposodott csigolyától a csuklómig.elesésem óta az MR vizsgálat szerint a durazsák teljesen benyomódott azóta a combom mind a kettő hátúl bekeményedik és görcsöl. Ezekkel a súlyos problémákkal mit lehet kezdeni ? Amit tudok mozgok, de a szívem miatt nagyon kicsi terhelést viselek el. Ebből lehet valamit ki tornászni ? A feltöltésnél hasonlót már leírtam, én most találkoztam először ezzel az oldalal, tehát én semmit eddig nem írtam le !
Tisztelt Csüri Lászlóné!
Az estek igen nagy többségében lehet a helyzeten javítani, viszont fontos, hogy tényleg hozzáértő kollégát keressen meg – aki a szívproblémát és az
egyéb faktorokat is képes figyelembe venni. ( az a biztos, ha gyógytornász végzettsége van )
Üdvözlettel és mielőbbi jobbulást kívánva:
m.
Ez tűpontosan így van. “De” tegyük hozzá hogy a legtöbb “beteg” ilyen olyan okokból nem tudja merre induljon el. Ezért lenne fontos hogy a beteg edukációra is legyen ideje valakinek. (lehet nem a legszerencsésebb megfogalmazás) “De” nincs. Így van az hogy a beteg akkor vesz be egy vérnyomáscsökkentőt, ha “érzi hogy felment a vérnyomása, vagy bevesz 1 szem rutascorbint ha bevérzett a szeme, bevesz” egy magnéziumot ha görcsöl a lába. Ezeket saját fülemmel hallotram, és messze nincs vége. Aztán amikor megkérdi hogy mennyi idő alatt gyógyul meg a sérve, aztán azt, hogy x “gyóccertől” meggyógyul e a sérve, infúziót kapott de nem gyógyult meg a sérve.. Tragédia. És ez a szint kérem szépen Ez a szint…. És ilyenkor nekem kell türelmesnek lennem, lemennem a “szintre” és ott elmagyaráznom olyan egyszerűen ahogy csak tőlem telik hogy mi a szitu.
Zseniális írás! Magam is ezt vallom.
Már az ókorban is tudták mindezt : “Mielőtt meggyógyítasz valakit , kérdezd meg tőle, hajlandó-e feladni azokat a dolgokat, amik beteggé tették ” /Hippokratész/ Vagy ahogy egy másik klasszikus mondta: “Aki nyavalyog, de nem változtat , annak még nem fáj eléggé”/ dr. Bubó/
Nem vagyok gyógyító ( bár szeretnék az lenni ) , és most már tudom, hogy nem tudok mindenkin segíteni. A horgot nem bekapni , csak magabiztos segíteni-akarással lehet, kiosztva a beteg saját felelősségét is , ismerve a saját határainkat.
Úgy látom , hogy nincs gazdasági érdek abban, hogy mit ne csináljunk! ( ne igyunk alkoholt, ne dohányozzunk , ne dolgozzuk magunkat halálra, ne üldögéljünk a wifis csodaotthonunkban stb……) mert akkor nem vagyunk jó fogyasztók. Amíg egy reklámblokkban 11/6 gyógyszerről szól, a maradék 4-5 pedig a sört, vagy egyéb alkoholt mutat be, vagy az online világ csodáit méltatja, addig én nem lepődöm meg , hogy a beteg először passzív megoldásban reménykedik. Egyrészt mert sokkal könnyebb bemenni a patikába és jó pénzért megvenni azt, amit reklámban látott… mint elmenni kirándulni…. vagy mozogni otthon.. Könnyebb bevenni egy emésztést segítő csodabogyót, mint egészségesen , változatosan, és mértékkel táplálkozni. Másrészt nem sok olyan lehetőség van, ahol tanácsot adnának , támaszt , kapcsolatot , vezetést , hogy hogy is kellene csinálni ezt az életmódváltást. Bár egyre több online felületre találok, ahol -igaz nem ingyen, de- van segítség. Magam is Védőnőként igyekszem minden nap ezen dolgozni.
Munkám során hány és hányféle változatos kifogás- áradatot hallottam már , hogy miért nincs idő, lehetőség, hely, pénz mozogni …. de minden gond nélkül el tudunk füstölni egy doboz cigarettát naponta… Jajj , azok a meglepett arcok, amikor kiszámolom, hogy ha csak a felére csökkentené a korporsószeg napi adagját, mennyi ideje és pénze maradna, az amúgy nulla forintból is megoldható mindennapi mozgásra!!? ….
Nem mondom, a fenti problémának és is voltam áldozata, még ifjú koromban… álmatlan, gondterhelt éjszakákkal, töprengve azon, hogy hogyan tudnék segíteni az “áldozaton”, mire az visszaélve a jó-szándékkal, mint egy pióca kötődött , és kétségbeesve kapaszkodott a támaszomba… de semmiképpen sem volt hajlandó saját magát megmenteni….
Köszönöm az írást! Erőt ad. Megnyugtat, hogy nem az én szemem kritikus, hanem tényleg léteznek a “valódi megoldások ateistái.”
A pszichés részhez szeretnék hozzátenni:
Nekem több olyan betegségem volt amire azt mondták hogy együtt kell éljek vele.
– Májfunkció, 4x-5x-ös májenzim szintek, 16 évig: mára teljesen rendben van. A változást semmi máshoz nem tudom kötni, mint egy erős terápiás folyamathoz amiben nagyon sok szar kijött belőlem.
– Parodontózis: egy ponton bedurrant, folyamatos fogkőképződés, többször kürettálás, azt mondták ez lesz életem végéig: mára szintén semmi bajom. Vastagon benne van ebben is a pszichoterápia.
Most épp L4 porckorong sérv – ez már kicsit küzdelmesebb, de ebben már úgy vagyok benne hogy tudom hogy dolgokból ki lehet jönni.
Csak azt akarom hangsúlyozni hogy a dolgok fele sokszor a psziché. És ezzel megküzdeni lehet ugyanolyan nehéz mint az életmódváltás fizikailag. De ugyanúgy meghálálja a test, mint a sportot, helyes táplálkozást, fizikai életmódváltást. Érdemes csinálni, nagy hatása van ha sikerül.
Az élethelyzet amibe beszorul az ember lehet nyomasztó, ebből ki kell törni ha lehet.
A pszichés súlyok amiket összeszedünk útközben, szintén, de ebből is van kiút. Ezek ugyanolyan segítségek a testnek mint a súly meg az egyenetlen talajon járás, az én esetemben minden nagyobb bajomnál sokat nyomtak a latba, és bátorítok mindenkit hogy tegye fel a térképre, mert órási lehet a hatása.
Én ezt látom, saját magamon letesztelve.
Hajrá!
Én nagy Máté-féle autodekompressziós torna rajongó vagyok. KB 10 éve megnéztem Máté 3 részes videó sorozatát, mert rákerestem a derékfájás szóra, mikor már ülni, menni sem bírtam. A kétoldali diagnosztizált lumbagomat a videóban bemutatott térdemelgetős gyakorlattal, a nyaki fájdalmamat a kis híddal tartom karban. A görnyedt (!) hiteltelen reumatológus doktornő receptjeit kidobtam az első kukába, és vettem inkabb egy ékpárnát, ahogy a videóban Máté javasolta. Napi 6 órát ülök a laptopom előtt és SEMMI BAJOM! Hogy köszönjem meg??? 🤗
Ha elkezd fájni, tudom, mit csináljak, ugyanis van, hogy már hetekre is elfelejthetem, hogy amúgy lumbágós vagyok! 🤗
Fél éve edzoterembe járok, 43 évesen kezdtem 😅 (újra)
Ezért köszönet, Máté, visszakaptam az életem!
10 éve rengeteg embernek ajánlom a porckorong.hu oldalt, a telefonom már felismeri, hogy ezt akarom beírni!
Ez a cikk pedig nagyon jó, minden más emberi kapcsolatra is igaz! 👍
Nagyon jók a videók és szívesen olvasom az írásaidat is! ❤️